Versek

Tündérmese

(Mert valamire mindig fény derül…)

Hogy ki is lakik az Üveghegyen túl

Évekig éldegélt a királyfi bezárva fényes pompájában

Nem sejtve szívében, hogy kihívások hada kopogtat házában.

Legyőzni a sárkányt mind a hét fejével,

Elindult hát nemes és bátor lélekkel

Egyedül az ismeretlen harcok mezején…

Hosszabb volt az út, mint gondolta elején,

Egyik próba követte a másikat,

Egyedül a szíve súgta a kulcsokat…

 

Megtört testtel, sóhajtó lélekkel lépkedett

De azért titokban reményt dédelgetett,

Hogy az ő CsipkeRózsája létezik valahol

végzetes álomba zárva, megmentőjét várva,

hogy szerelme csókja végre felébressze az igaz valóságra.


Bárcsak

Bárcsak-átadhatnám azt az érzést,

mely szívemet önti el gyengéd melegséggel,

Bárcsak-megoszthatnám azt az élményt,

mely sejtemig hatol reszkető remegéssel,

Bárcsak-megtölthetném lelked azzal a reménnyel,

mely a csodák földjére repít el,

Amikor rám gondolsz…


 Köszönöm

Hogy megtetted a lehetetlent…

Hogy átvittél a tenyereden…

Hogy megmutattad Önmagam…

Hogy lebontottad falaim...

Hogy hittél bennem, mikor én már rég feladtam.


 Rózsa

Minden más lenne,

ha egy lennél a sok közül,

ha fontos lennél mindenek közül, 

ha szivem rózsája lenne hajlèkod,

talán meglelnèd igazi otthonod...


 Lélek-csere

Ha letennénk az álarcokat védtelen

Ha belebújnánk a másik bőrébe mindketten,

Megláthatnánk azt a csodát,

Mely szemeinken sugárzott át

Mindig is…


 

Boldog születésnapot!

Merítsük ki a holnapot…

Egy ékes szó, egy sablon mondat,

Valamit is megváltoztat?

Az Egon túl soha nem jutnak…

Másnap ugyanúgy idegen maradsz

Saját falaid mögött – Magadnak

A lélek újjászületése ennél mélyebb folyamat…

Isten éltessen (ültessen) szívedben rózsabokrokat!


 Könnyebb?

Könnyebb az ego páncélját magamra húzni?

Könnyebb a maszk mögül néha kikandikálni?

Könnyebb elmenekülni a fájó igazság elől?

Könnyebb mosolyogni félszegen mindenki előtt?

Könnyebb a félelem színpadán rivaldafényben állni?

Könnyebb a szeretet fényét függönnyel eltakarni?

Könnyebb csak várni, hogy adjanak és felmagasztaljanak?

Mint megsebzett szívvel, kitárt lélekkel, álarcok nélkül odaállni-

És látni AZT, ami VAN...


 Nincs több...

 
Nincs több ünnep, mit elmulaszthatsz,
nincs több nap, mit bepótolhatsz,
nincs több ajándék kibontatlan,
nincs több szó kimondatlan,
nincs több seb beforratlan,
nincs több sziv gyógyíthatatlan...

(05.15)


 

Mi vagyunk Groot

Meghalt bennünk valami

Látszatra elporladt-

Hogy e hamuból gyémánt szülessen

Hogy lelkünk főnix madárként felemelkedjen,

hogy szívünk újra ragyogva szeressen,

Egy az egyben -

Benned és bennem-

Én vagyok Groot!


Nehéz? 

Nehéz? Igen a sok csoda után a földre zuhanni…szokatlan
Nehéz? A mennyország kapujából visszafordulni…váratlan
Nehéz? Nyitott szívvel mindig is szeretni…fájdalmas /néha/
Nehéz? Megtalálni Őt… majd elveszíteni…halálos 
Nehéz? Hozzábújni remegve…majd feleszmélni egyedül…elveszve
Nehéz? Együtt örülni…egyedül sírni…képzeletbeli karjaiban
Nehéz? Megosztani Vele mindenem…az életem
 
Nehéz? Elérni az Istenimet kétségek közt hánykódva…
Nehéz? Megérteni a megérthetetlent…
Nehéz? Kérdezni…hogy nem ért senki sem…
Nehéz? Örülni és közben hiányt érezni…
Nehéz? Minden reggel egyedül ébredve…erőt meríteni…
 
Nehéz? Hálásnak lenni mindenért…mert értem történik…és érted…
 
 Jégvarázs
 

Szívemnek jeges páncélját

Egy apró reménysugár törte át.

Kimerészkedve a fényre

Kétségek közt gyötrődve…

Vajon lehet-e jövője?

Éghet-e még szerelemnek lángja

 -Egylélek párok varázsa -

Ebben a bezárt, rideg világban...


Egy

Kimondatlan szavak…

Fojtogatják torkomat,

Mellkasom fájdalmában szétfeszül,

Míg szívem dacolva ellenszegül,

Az érzések toporgó hadának,

Melyek saját utakon járnak…és várnak

A jelre…

A percre…

Az Egyre.


 

 Egymásra hangolva-Kambodzsa

 Mennyország és pokol

Megijedtünk Önmagunktól…

Félelmek hálójában létezve-

egymástól mindent remélve,

Hitünk szerte foszlott,

a Jóisten is cserben hagyott

Sérülések, maszkok, játszmák

kioltották lelkünkben a lámpást,

s szívünkben a fényt,

ahol a szerelem tüze épp pislákolt még…

Édes vágyaink ölelése,

Testünk olthatatlan remegése,

Elnémult az éj sötétjében

és ottmaradt az ősi romok alatt…

 


  Elengedő-megengedő szeretet…

Szeretlek bármit teszel vagy mondasz…

Súlyos szavak, nagyot mondanak…

Boldog vagyok, ha Te is jól vagy…

Angyalok vagyunk tényleg? 

Jó volt hinni a mesében…

(Az ördöggel is cimborálnék érted…)

 

Hiszek-e még Benned…

Látlak-e még Bennem…

Látom-e még azt a csodát,

Amit általad mutatott a Világ…

Ahogy szebb hellyé vált minden,

Mikor szemeiden át, lenézett ránk Isten...

 

Napfény voltál a fagyos délutánon,

Gyógyírt hoztál szürke napjaimon…

Ragyogott a lelkem, amikor hívtál

Remegett a testem, ha hozzám bújtál

Már majdnem elértük Istent

Mikor földre zuhantunk hirtelen…

-------------------------------------------

Félig kitárt szív

félelmében jobban sír..

és menekül…

Ha valaki nem úgy hegedül-

elvárt húrjain pendülve,

merev karmestert bérelve…

Szívem legbenső titkait feltárva,

Itt állok előtted pőrén a világban…

Kellek-e így meztelen…

Vagy díszes ruhám visszavegyem

Hogy az álarc újra szép legyen…

 Vagy a külső díszlet helyett,

Bensőnk a szerelem temploma legyen…

 


 Szeretlek…

 Nem akarok már szerepeket játszani

Úgysem tudok előled hova elbújni…

Bocsáss meg, hogy vak voltam és nem láttalak...

Elvakított a sok seb és mútbeli fájdalmak…

Te voltál ki feltörted fagyos szívemet…

mely a felszínen magabiztosnak tűnhetett…

de mélyen legbelül félelemtől remegett.

 

 Hányszor megtagadtalak,

Magamtól eltaszítottalak…

Itélkezés és vádló tekintetek…

Tengernyi kétségbe merítettek…

Saját láncainkkal magunkat megkötve

Lehúzott a mély csábos szépsége…

 

Szívem több sebből vérezve,

végső megváltást keresett…

Mikor egy égi kapun át- hirtelen

beáramlott az isteni kegyelem..

És eltűnt lelkemről az a tonnányi teher

mely oly sok csodát fedett el…

A végtelen szeretet mezején…

Együtt voltunk mindig is…

Te meg Én.

 


 Te meg Én 

 Most- amikor Velem vagy,

Veled vagy- itt

Teljesen…

Megszűnik a kétely, eloszlik a félelem.

Egyszerre dobban szívünkbe a felismerés,

nincs több mardosó kérdés…

Csak a végtelen ölelésben

egymásba olvadó 

Test-és Lélek-Egység. 


 

Nekem (a) 8...

8- Mint végtelen Szeretet

a mindenség Ölelésében,

A beteljesült lét

vidám lélegzetében,

Lelkünk finom rezdüléseiben,

Szívünk legmélyebb zugaiban,

Az öröklét templomának

Hófehér oszlopán,

Tisztán és rendíthetetlenül- 8


 

Feszítenek az érzések,

ha elkapnak-

 széttépnek…

Ősi fájdalom robbantja szét

a szív magányos és törékeny jelenét.

Gyógyulnak a hegek a rég elfeledett lelki sebeken,

Ismert és ismeretlen helyeken.

Mi egykor darabokra hullt, most újra egybeforr és lángra gyúl.


 Meglátni, észrevenni

szívedben új reményt gyújtani

egy bátortalan pillantás hozta el…

a sok megfáradt , elgyötört hónap után

egy félénk mosoly, egy pajkos kacsintás

és újra együtt járjuk a lélek útját…

Lelkem feszül

félve merül újra el az érzések óceánján

Hatalmas hullámok hada

veti egyszer ide, egyszer oda

ahogy erősödik hite, úgy csendesül e víz ereje

és lágyan sodorja

Az Egy, a Mindenség felé…


 Régi rendezetlen ügyek

égetik most a testet,

melyet elnyomott a lélek

nem tűr tovább menedéket.

Kifakad a seb és mindent eláraszt

helyébe könnyek és sóhajok szállnak..

Gyógyulna a szív, fénylene a lélek,

ha végre egyszer megérintenélek...és megértenélek.


 

A Lélek és az ego játéka

Hol az igazság, ott a hazugság,

Kitárulkozás és titkolódzás

Melegség és ridegség

Szeretet és színlelés

Odaadás és eltávolodás

Hűség és csapodárság

Mindenség és a Semmi

Egység és a Kétely

Tanítás és Kioktatás

Sérülés és fenyegetés

Őszinteség és álszentség

ki melyiket éli és játssza

Minden tette elárulja

Angyali és ördögi

Együtt szép alkotni!